Kamcsatka

 

Kamcsatka

 

( Ahogyan a helyiek mondják: Tüzes föld )

 

Kamcsatka Oroszország távol - keleti részén fekvő, 472 300 négyzetkilométeres területével és közel 1250 kilométer hosszával a legnagyobb kelet - ázsiai félsziget a Csendes óceánban, amely a Csendes óceán két nagy melléktengerét, a Bering tengert és az Ohotszki tengert választja el egymástól. A sziget dél felé való természetes meghosszabbítása a Kuril szigetek, illetve a japán szigetvilág.

Legnagyobb városa Petropavlovszk - Kamcsatszkij a világ legnagyobb természetes kikötőjében, az Avacsa öbölben fekszik.

A félsziget a Pacifikus hegységrendszer tagja. Mintegy kétmillió éve a Csendes óceáni kőzetlemez az Eurázsiai kőzetlemez alá bukott, ezáltal erős vulkáni tevékenységet létrehozva a környéken. A tektonikus mozgások még mindig észlelhetőek, így a Csendes óceán környékét ölelő úgynevezett Tűzgyűrű részeként Kamcsatkán meglehetősen aktív vulkáni tevékenység és földrengések jellemzőek. 2006 áprilisában egy földrengéssorozat rázta meg, amely során a Richter - skála szerint 7,2 -es erejű földmozgást regisztráltak. Különleges természeti képződményei között 160 vulkán található, amelyek közül 29 napjainkban is aktív, és ezek közül 19-et a világörökség részévé nyílvánítottak.

A legmagasabb a Klucsevszkaja Szopka a maga 4750 m magasságával, míg a Kronot vulkán folyamatosan aktív tevékenységével kiemelkednek közülük. 2012 december 27.-n a Tolbacsik vulkán hívta fel magára kitörésével a világ figyelmét. Turisztikai szempontból a Petropavlovszk - Kamcsatszkijhoz közelebb fekvő Korják, Avacsa és a Kozel vulkánok a leglátogatottabbak.

A félsziget közepén fekszik a Gejzírek völgye, amely az eurázsiai kontinens

egyetlen ilyen képződménye.

 

A félsziget több ritka élőlénynek is otthont nyújt. Itt él a sok vadász dédelgetett álmát jelentő óriás jávor, a kamcsatkai barnamedve, havasi kecske, coboly és a rozsomák is megtalálható. Madárvilágát a szirti sas, a vadászsólyom, és a hófajdok is gazdagítják. A félsziget partjainál jelentős számú kékbálna populáció él. A kamcsatkán található Kurilszki tavat a legnagyobb eurázsiai lazacívó helyként tartják számon. Természeti értékeit tekintve a Parancsnok szigetek kínálják a legtöbb látnivalót, ami jelenleg rezervátumként működik.

 

Régészeti leletek szerint mintegy 15 ezer éve lakott a félsziget. Az ekkor élt vadászó, gyűjtögető életmódot folytató emberek földalatti vájatokban vészelték át a zord teleket. A mai mongoloid őslakosok főként kamcsadálok és korjákok, valamint eszkimók, aleutok, csukcsok elődei mintegy 10 ezer éve jelentek meg Kamcsatkán, és ma már háziállat és ló tartással is foglalkoznak a vadászat mellett.

 

Kamcsatka egyike Oroszország egyik legritkábban lakott vidékeinek. Népsűrűsége nem éri el az 1 fő/ négyzetkilométert, és az össz lakosság mintegy 40%-a él Petropavlovszk-Kamcsatszkíjban. Az itt élők összetétele főként oroszok. Az őslakosok jelentős része távol Petropavlovszktól élnek, és számuk 10 ezerre becsülhető. 1740-ben egy Dán felfedező "Vitus Bering" a félsziget déli részén megalapította Petropavlovszk - Kamcsatszkíjt, és egyben a világ számára is ismerté tette a félsziget lenyűgöző értékeit. 1905-ben a orosz - japán háborúban Japán elfoglalta Petropavlovszkot, és egészen 1922-ig megtartotta a félsziget déli részét, amikor a Vörös Hadsereg elfoglalta és a Szovjetúnióhoz csatolta a területet. A második világháború után katonai területté nyílvánították, és ide költöztették a a szovjet tengerész flottát, és itt végezték a hadsereg rakéta kisérleteit. Ennek eredményeként nehézfémekkel és nukleáris sugárzással szennyeződött a terület. Az orosz lakosság számára 1989.-ig, míg a külföldiek számára 1990.-ig lezárt terület volt. Napjainkban a külföldi kalandra vágyó túristák paradicsomává válik.

Személyre szabott AJÁNLATAINKAT kérje irodánktól!